2009. december 17., csütörtök

Tavi sellők: előzetes

Legszívesebben felállt volna a helyéről, és meg sem állt volna az atlantiszi palotáig. Gyűlölte, azt, hogy tőle méltatlan módon, emberi lábakon kell járnia, azt, hogy emberek között kell lennie egész nap, de legfőképp: gyűlölte az egész istenverte osztályát.
Miért? Miért kellett az anyjának ezzel büntetnie?
Természetesen Anna nagyon élvezte a helyzetet. Mindig is tudni akarta, milyen lehet két lábon járni.
Virágot pedig egyenesen kikészített ez a lelkesedés. Hogy viselkedhet így a nővére? Egyszerűen nem tudta megérteni.
- Virág - szakított meg dühöngő gondolatait egy éles, magas hang. Az ének tanárnő volt, Vali(?) néni. - Lennél oly drága, és elénekelnéd nekünk ezt a dalt?
Még ez is - gondolta mérgelődve a lány. - Ha tudnák, hogy ki is vagyok...
- Virág néma - szólt tettetett szánakozással a hangjában hátulról az egyik fiú.
- Sosem szólal meg - kontrázott vigyorogva a padtársa.
A lány erre hátrafordult, hosszú, szőke haját hátradobta, s ijesztő, jeges kék szemeit a beszóló két fiúra szegezte. Próbálta felölteni a lehető leggyilkosabb arckifejezését.
Béla és Ádám egy pillanatra hátrahőköltek, majd hangos nevetésbe törtek ki.
- Ebből elég! - csattant fel a tanárnő. - Kérjetek bocsánatot! - parancsolt rájuk erélyesen.
- Elnézést kérünk a bunkó viselkedésünkért - mondták kórusban, de a fülig érő vigyoruk nem tűnt el.
- Egyszer merjetek a Balatonba merészkedni - morogta az orra alatt Virág. Egyenesen forrt a dühtől.
- Nos, Virág, énekelnél nekünk? - kérte újra Vali néni(?).
- Rendben - válaszolt fensőbbséges hangon, miközben a megfelelő oldalra lapozott ének könyvében. Néhány másodperc múlva a legtisztább, és legszebb énekhang csendült fel az osztályteremben, amit az osztály valaha is hallott. Mindenki elnémult és szemeiket mind Virágra függesztették.
Mikor vége lett a népdalnak, a teremben teljes csönd honolt. Senki sem bírt megszólalni. Ha a többi tanár ezt hallhatta volna, biztos nem hittek volna a fülüknek. A 9/a-ban csend van!
Legvégül, a fiúk tértek először magukhoz: füttyögtek és tapsoltak.
Virág elpirult. De nem a megilletődöttségtől, hanem azért, mert rájött: hibázott, elárulta magát. Nincs olyan ember, akinek ilyen hangja lenne.
Idegességében bal karján lévő karkötőjét kezdte el forgatni. Az ékszer egy gyöngysorból állt, a gyöngyszemek között pedig drágakövek és kagylók függeszkedtek, amik csilingelve ütődtek össze.
Szerencsére ekkor kicsöngettek.
Virág osztálytársai nyomban kiszáguldottak, míg ő a helyén maradt. Minden lelkesedés nélkül pakolt össze, táskáját félvállra vetette.
Gyors tempóban vette a két emelet lépcsőfokait, a földszinti folyosón pedig úgy lejtett végig mint egy kifutón. Elhaladt az öltözők előtt, ahonnan Anna, a nővére, épp akkor lépett ki.
Hosszú, sötétbarna haját lófarokba kötötte. Bő, fehér reklámpólójának ujja a könyökéig ért, fekete, sztreccs tornanadrágja feszesen simult vékony lábaira. Ezt egészítette ki, egy egyszerű fehér-kék csíkos sportcipő.
Egyértelműen tesi órája következett.
- Szia, Anna - köszönt rá. Nővére éppen az egyik osztálytársnőjével cseverészett. Mikor felpillantott, szélesen elmosolyodott.
- Szia, hugi. Mész órára? - intett Virág táskája felé.
- Á, nem. Ez volt az utolsó órám. Indulok haza.
Anna durcás képet vágott, és karba fonta kezeit.
- Ez nem igazság. Nekem minden nap hét órám van... oké, kivéve csütörtökön... de akkor is!
Azt várta, hogy húga legalább egy kicsit elmosolyodjon ezen, de Virág csak állt ott, unott arccal.
- Na jó. Mi történt? - kérdezte a barna hajú lány anyáskodó hangon.
- Semmi - fordította dacosan oldalra a fejét Virág. Szégyellte bevallani, hogy hibázott. A büszkesége jócskán sérült volna ezzel.
- Megint az osztályod? - találgatott Anna. - Jaj, Virág! Nem értem miért kell ezt csinálnod! Mi bajod velük?
- Csak egy bajom van velük - csattant fel, kifigurázva nővérét. - Most mentem.
Azzal hátat fordított, és kiviharzott az iskolából.

2009. november 21., szombat

Sweet 16 & New Moon

Sziasztok blogolvasók!
Hát, tegnap olyan érzelmi túltengésem volt, hogy gyorsan blogot akartam írni, de annyira álmos voltam, hogy inkább másnapra hagytam. xD Hát ez lenne az.
Az előző bejegyzéseimben emlegettem már a szülinapomat. Valójában vasárnap lenne, de egyszerűbb volt péntekre szervezni a bulit.
A Mistic Force tagjaitól első óra (olasz) után kaptam meg az ajándékaimat. (Abból az okból kifolyólag, mert olaszra leckét írtam... xD)
Hát... egy sem volt olyan, melyben ne lett volna vmilyen Hannah Montana, mint Rebeka meg is jegyezte. :D De mind annyira el volt találva!!! Ajj, innen is köszönöm mindet drágaságaimnak! :) ^.^
Rögtön suli után felszálltunk a buszra, aztán anya a megállótól hazaszállított minket kocsival.
Első programnak betettük a lejátszóba a Nász-ajánlatot. Egyszerűen isteni film! Aki még nem látta, annak nagyon ajánlom. :D Van benne egy pár (enyhén szólva) poénos jelenet, úgy hogy dőltünk a nevetéstől. :D
Közben persze volt bőségesen nasi és kóla. :P
Film után Zsófi elkezdett zongorázni (asszem valami Coldplay szám volt), Anna meg balettozni, mint aki szívott valamit. XD No komment.
Ezután következett a torta, és a különleges meglepi Szandra, Anna és Zsófi részéről. Sosem találnátok ki mi volt az! Egy doboz muffin! De nem akármilyenek ám! Ezüst és arany cukorgyöngyökkel díszítettek, és mindegyik ajján volt egy cetli, különféle feliratokkal, amik valamilyen módon kapcsolódtak hozzám. (Pl. Rajzolás matekon a világ legjobb dolga!; Matek, fizika, LE VELÜK!; Macskák for ever!!!:3; Respect, öcsém!!; Mistic force for ever!!!:3; I'm a princess!; I hate Coldplay!; Friends for ever!!!:3; Yes, we can!) Volt egy 16-os számmal díszített muffin is, aminek a cetlije ez volt: "Viktória: a győzelem istennője". :D Istenem, annyira meghatódtam!
Aztán elkezdtünk társasozni a Ramses II-vel (tudjátok, az a piramis tologatós) és közben betettem egy Demi Lovato CD-t, a Here we go again-t. :) Persze annyit röhögtünk és kiabáltuk túl egymást, hogy jóformán nem is hallottam a zenét. xD De nem is baj. :)
Úgy elrepült, az idő, hogy észre se vettük, hogy már majdnem 9 óra. Mindenkit hazafuvaroztunk Battára, és hivatalosan is végetért a 2009es VIP Birthday Party álá Viki. :D KÖSZÖNÖM A GYÖNYÖRŰ SZÜLETÉSNAPOT!!!
Szombaton moziba mentünk. Rengeteg ember állt a sorban, nekünk meg kb. 5 percünk maradt, hogy ne adják el a lefoglalt jegyünket! Azt képeljétek el, hogy már egy hete le volt foglalva és ott toporogtunk, hogy basszus gyorsan, gyorsan, GYORSAN!!! Mire végre sorra kerültünk, kiderült, hogy a tökéletes, utolsó sor előtti jegyünk egy nappal korábbra szólt!!!!! Szerencsére volt még jegy (huhhh) de csak a K sorba. Ez sem érdekelt (idézem: "Nem érdekel, AKKOR IS MEG FOGOM NÉZNI!!")
A film egyébként feliratos volt, hála jó égnek! Falra másztam volna, ha úgy kellett volna végnéznem, hogy Edwardnak megint olyan b*zi (már elnézést) hangot adnak. Azért is volt még jó, mert a fordítást rengeteg helyen elrontották, volt jó pár félrefordítás benne (pl. halhatatlan helyett hallatlan vagy hihetetlen már nem emlékszem pontosan). És így tudtam, hogy mit mondanak valójában az eredeti szövegben. -.-
Na, hát kisebb nehézségek árán, de 2-kor már benn ültem a moziban ésss... kezdődött a NEW MOON!!! *ííííííííííí* Istenem, minimum 4 hónapja vártam erre a percre! Legalább 1000szer jobb, mint az előző rész, hozzá sem mérhető a Twilighthoz. (Pedig könyvben nem így van.)
Lássuk csak... vagyük Edwardot. Szerintem ebben a részben sokkal jobban sikerült eltalálni a karakterét. Amikor először néztem a Twilightot ez jutott az eszembe: "Te jó isten, EZ EDWARD??!" Annyira illúzióromboló élmény volt. De most azt kell mondanom, le a kalappal! Nagyon el volt találva!
Aztán ott van Jakob... awwww (L).(L)... khm... na igen, szóval... xD
Amikor a film előzetesét néztem az jutott eszembe, hogy a színész sokkal jobban néz ki rövid hajjal. De amikor néztem, teljesen hozzászoktam a hosszú hajához és bár tudtam, hogy le lesz vágva, csalódott voltam amikor megláttam rövid hajjal... fura, ugye?
A jó viszont az volt, hogy Jakobon a filmbeli jeleneteiben legalább 50%-ban nem volt póló... (L).(L) O.O awwww
Amikor a motoros jelenetnél lekapja a pólóját, hogy odaadja Bellának elállítani a vérzést, valamelyik lány a hátsó sorból elkezdett tapsolni. XD Hát igen, volt is miért, valljuk be. :D
A Twilight után egyértelműen kialakult bennem az, hogy a filmbeli Jakob egyértelműen veri a filbeli Edwardot (a könyvben nem, természetesen! :P), de az utolsó jelenetnél, amikor Az erdőben beszélnek, ott arra gondoltam, úr isten, hogy tud Bella két ilyen jó pasi között egyáltalán választani?? xD
Aztán maga a kivitelezés is sokkal jobb volt. Több "special effect" volt, mint amikor pl. száguldoznak a vámpírok.
És akkor a végéről nem is beszéltem *íííííííííííííí* ö.ö Hát az olyan gyönyörű volt, ott ölelgettem a kabátomat. :P :D
Amikor vége lett és mentünk ki, anya megkérdezte milyen volt, én meg tömören csak annyit mondtam: istenkirálycsászár! És tényleg. :D A legjobb film, amit eddig láttam (L), mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg!
Végezetül, ismerjétek meg egy fiú (konkrétan az idősebbik öcsém) véleményét Edward és Jakob témában: "Edward olyan hülye." Én meg kb. így: O.O Ne mááár...
Na, búcsúzom! xD Sziasztok!

2009. november 14., szombat

Péntek 13 visszaüt...

Halika blogolvasók!
Gondolom észrevettétek, hogy tegnapi bejegyzésem pontosan péntek 13-án kelt. Tegnap este nagyrészt a szülinapom körül járt az agyam, így azt osztottam meg veletek, de ma azt írom meg, mi is történt ezen a (bal)szerencsés napon (kinek hogy).
Mint rendesen, ezen a pénteken is a BMKban voltunk. (Ez a battai művháznak a rövidítése. Azért vagyunk ott péntekenként, mert az iskola jelenleg terem hiányban szenved és így oldják meg...)
Azt már talán mondanom sem kell, hogy minimális helyen zsúfolódunk, mint a szardíniák a dobozban, ráadásul mi (Szandra, Anna, én, Zsófi, Orsi) 5en ülünk egy 4 személyes padban... nem gáz. Mondjuk az is igaz, hogy ilyenkor Anna és Zsófi között ülök, ami tök jó. :)
Azért is szörnyű a péntek mert ez az egyetlen nap, amikor dupla magyarunk van, szeretett ofőnkkel, Hobóval (:P). (Ha mázlink van, és önismeret helyett ofő óránk van, akkor tripla. Király, mi?)
Tegnap önismeret volt (ami viszont szerencsés), és egy tesztet töltöttünk arról, hogy kinek milyen pályát kéne választania az érdeklődési köre szerint.
Összesen 8 kategória volt, és mindegyikre lehetett max 7 pontot kapni. /mechanikus munka; tudomábnyos, elméleti; gazdasági, igazgatási, alkalmazotti; kereskedelmi pálya; képzőművészet; politikus, irodalmi, történelmi; zenei érdeklődés; pedagógiai munka/
Találjátok ki, nekem melyik lett a legtöbb? Hát persze, hogy a képzőművészetes! :D Max 7 ponttal győzött. Anna mondta is, hogy nem is én lettem volna, ha nem ez jön ki.
A második legtöbb (6 ponttal) az irodalmi, történelmi lett. Ezen nem is csodálkoztam. (Úgy tűnik én valamilyen szinten Annával vagyok rokonlélek, mert neki ez a kategória lett 7 pontos.)
Tehát ez alapján nekem művészeti pályára kéne mennem, és szeretnék is. Ha nem jön be, gondolkoztam valami történelemmel kapcsolatos szakon... mindegy, ez még a jövő zenéje!
Amiért viszont visszaütött a péntek 13, mert kikaptuk a matek dogákat!!! Akkora karó lett, hogy azonnal szét is téptem... Pedig ezt az anyagot annyira vágtam mint Hobó naplót az asztalhoz! Komolyan mondom! Ilyen már jó néhány éve nem volt!!! És tessék... Azt bezzeg meg tom írni kettesre amiről dúsztom sincs... érezzétek át.
A lényeg, hogy ennek ellenére még mindig kettesre állok. (1,6 átlaggal... hát ez tényleg istenkirálycsászár...)
Pedig Bea néni (az olasz tanárunk) még szerencsét is kívánt, a dátumra való tekintettel. (Tudtátok, hogy az olaszok úgy kívánnak szerencsét, hogy dögöljön meg a farkas?!)
Remélem nektek szerencsésebben telt a pénteki napotok! :) Most búcsúzom.
(Nem is emlékszem mikor volt legutoljára olyan, hogy két bejegyzést írtam egymás után... hm.)

2009. november 13., péntek

Szülinapomhoz közeledve

Sziasztok bloggerek!
Megint egy félév után jelentkezem... xD Jólvan na, legalább annyira lelkes blogíró vagyok mint myVIPező...
Nos, mint a cím is mutatja, hamarosan itt a szülinapom!! Ráadásul nem is akármilyen: sweet 16! Bizony ám! :D Hivatalosan is vénség leszek, úgy hogy lehet küldeni a ránctalanítő csoda kenceficéket fénypostával, csak nehogy elfelejtsem kinyitni az ablakomat! xD :D
Hm, hát természetesen írtam ám kívánság listát. :P Valszeg nem sokat fogok róla megkapni (vagy épp semmit), de azért reménykedni lehet. Fel is sorolom, ha nem bánjátok. :)
Először is egy szép orchideát a szobámba... és aztán Stephenie Meyer Twilight és/vagy Eclipse című könyvei (a New Moon már megvan :P). Ha nem mindkettőt az egyiket karácsonyra. XD
Aztán... egy haj göndörböndörítő *.* és... ja, parfümnek (az mindig kell, ugyebár :P) Christina Aguilera BY NIGHT.





Meg tegnap találtam egy olyat... ö.ö Majdhogy nem nyálcsurgatás lett belőle. XD Íme:

Oké, tudni kell, hogy erősen köröm mániás vagyok de... áááá *.* Ne mondjátok, hogy nem tök állat! xD :D
Na jó, kiáradoztam magam. :D
Ilyenkor mindig meg szoktam nézni a Wikipedian mi minden történt november 22én. A legsokkolóbb dolog az benne, hogy Ady Endre is pont ezen a napon született, akit mellesleg a legjobban utálok az irodalomban. Mindegy, erre ne térjünk ki. Tudtátok, hogy november 22-e Szent Cecíliának, a zene védőszentjének a napja?
Jövő héten pénteken lesz egy exclusive buli a Mistic4 tagjainak részére. :D Már alig várom! ^.^
Az én szülinapommal szokott kezdődni a szülinapi szezon (én: november, Anna: december, Szandra: február, Zsófi: április) és tavaly is mindenkinél volt buli. Nem tudom, én idén nem akartam bulit. Nem tudom miért... valahogy mindig olyan rossz előérzetem volt amikor rá gondoltam. De végül beleegyeztem, hogy tartsunk VIP partyt. :P
A drágaságaim szerveznek valamit arra a napra, és persze nem akarják elárulni, hogy mit. Mostmár kezdhetek félni? Döntsétek el. :P
Pusszantok mindenkit és az erő legyen veletek!

2009. július 17., péntek

A PS (néha) megőrjít

Sziasztok blogolvasók!
Lássuk csak mivel lopom a napot mostanság...
Tegnap este (miután persze hazajöttünk a Balcsiról - király hullámok voltak -) elkezdtem Photoshopozni.
Először megnyitottam az egyik kedvenc képemet, de volt egy idegesítő csigavonal a kép kellős közepén, és azt próbáltam eltűntetni. Rengeteg órába telt, mire elfogadható lett.


Persze, nem a legjobb, de azért örülök, hogy ezt is meg tudtam csinálni. ^^"
Előzőleg elmentetem egy nagyon szép képet a képecskegyűjteményembe. Láttam benne a lehetőséget, úgy is mondhatjuk. :D Ezt használtam háttérnek.
Tehát egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve elkezdtem erre a bizonyos háttérre rápakolni lányok képeit, miután kivágtam őket a hátterükből.
Egy kis szem átszínezés itt, egy kis haj újrafestés ott és voálá!



Tudom, tudom, kevésnek tűnik de rengeteget dolgoztam vele. - . -
Mindenesetre most ez a hátterem, remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket. ^^

Egyéb...
Két kedvenc Zsófim elutazott otthonról (Chibi Zsó Németországba, K. Zsófi pedig Siófokra) kedvenc unokanővérem pedig pont holnap este fog érkezni Németországból. :)
Valaki jön, valaki megy.
A Zsófik nagyon fognak hiányozni, Szisssszenytűmet pedig már alig várom! ^.^

Na, ennyi lett volna mára.
További jó nyarat mindenkinek és az erő legyen veletek!

2009. július 8., szerda

Mai nap és a net kihívásai

Még mindig itt vagyunk, Balatonlellén. Beköszöntött a hideg idő, így ma kimaradt a strandolás.
Mivel drága öcséim foglalták a gépet (én meg hiába hoztam a laptopot, mert zsinór nélkül nem volt net) így bedurrant az agyam és a nagyi gépéből kihúztam a kábelt amit átkötöttem a laptopomra. De persze miért menne minden simán?? Persze, hogy így sem ment.
Így nagyikánk kitalálta, hogy hívjunk ki szerelőt. Na hát bejelentem, hogy a LAPTOPOMON IS VAN NET! Édes drága kis laptopom, mi lenne velem nélküle. (L).(L)
Nos hát lássuk csak miket terveztem el az elkövetkezendő napokra...
Most, hogy itt vagyunk jött ihlet a "Tavi sellők"höz. (Gondolkoztam rajta, hogy megváltoztassam a címét "A Balaton sellőire". Mit gondoltok?) Lehet, hogy egy jó pillanatomban megírom az 1. fejezetet. Ki tudja.
A másik, hogy még mindig szenvedek "Az amazonok legendája" új első fejezetén, a gólyatáboron. Már elkezdtem írni, de valahogy nem megy tovább. :S

Még otthon, elkezdtük újra festeni a nappalit, így kirámolásra került a 10 éve érintetlenül maradt könyvespolc. (Nem is tudtam, hogy vannak olyan könyveink.)
Szóval én találtam a nagy könyv kupac között érdekes darabokat is. Csak, hogy néhányat említsek közülük: Agatha Christie: A Bertram Szálló (Miss Marple x3), This is England today (angol szokásokról angolul)... stb stb még egy csomó jó kis könyvecske.
Épp az Agatha Christie-set olvasom... már rég túl vagyok a felén de még egy gyilkosság sem volt... *csalódott*
Na már ennyi volt, pusszancs minden olvasónak!

2009. július 6., hétfő

Egy kis visszatekintés...

Halihó lelkes olvasók!
Közkívánatra újra jelentkezem jelentéktelen életem jelentéktelen eseményeivel.
Miről is írhatnék? Teljes gőzzel telik a nyári szünet. Már július 6. van és édes drága kedvenc unokanővérkém - az ebből a blogból már megismert -, Szisssssz még mindig nincs itt. :( Nélküle unalmas a nyár.
És bár jelenleg ittvagyunk két kisöcsémmel BLellén a nagyinál, a napok nagyon unalmasan telnek.
Ja, de előre szaladtam. ˇˇ" Mint Zsófi is megemlítette nekem, május óta nem írtam így néhány dolog kimaradt a blogból.
Szóval június elején osztálykiránduláson voltunk drága szeretett osztályunkkal.
Csongrádon voltunk, egy olyan kempingszerű helyen ami gyakorlatilag minden civilizált helytől távol esett.
Nem volt annyira szörnyű azt leszámítva, hogy rengeteget kellett gyalogolni a legközelebbi kis ABC-ig, hogy feltöltsük a készleteket (avagy a muníciót).
Én Zsófival és Orsival voltam egyszobába, közvetlen szomszédaink Anna, Szandra és Nóri.
Első nap volt az érkezés napja, azaz reggel Battán fel a vonatra, az bevitt Pestre. Onnan metróval majd megint vonattal mentünk nem tudom meddig... XD
Na mindegy, a lényeg, hogy sokat utaztunk vonaton. Aztán, ahol leszáltunk Csongrádon, volt két nagyon édes paci. x3 Azokat néztük mielőtt elindultunk volna a szállás felé.
Édes, drága, szeretett osztályfőnökünknek hála, nem kellett kilométereket sétálnunk bőröndökkel a szállásig, hanem busszal odafuvaroztak minket. (Hurrá.)
Faházikókban laktunk ( ha eddig nem említettem volna) és olyan állapotok fogadtak, hogy még rám is (ismétlem RÁM) rámjött a takarítási mánia, de seprűt sehol sem találtam. A wc-vel egybekötött fürdőszobába csak és kizárólag illatosítóként funkcionáló dezodor használatával lehetett belépni. A víznek záptojás szaga volt, éjszaka meg olyan hideg (nappali 40 fok után ki gondolta volna???), hogy szó szerint majd megfagytunk és vacogva ébredtünk. Úgy hogy teljesen normális kép volt már az utolsó éjszaka, hogy mindenki több réteg zokniba és kabátba ment aludni.
A házikórészünk felszerelései a következők voltak: 2 ágy ( egy egyszemélyes és egy kétszemélyes) egy ventillátor, egy hűtő és egy rezsó a konyhakezdeményben.
Mikor túl voltam a kezdeti retteneten az állapotok miatt, nagy vidáman megjegyeztem:
"De nézzük a pozitív oldalát! Van egy működés képtelen ventillátorunk!" Mikor bedugtuk a konnektorbe h leellenőrizzük, tényleg nem működik, nagy döbbenetünkre elindult! Fel is kiáltottam, hogy "Jéééé, ez MŰKÖDIK!"
A hűtőt (persze csak miután üzembe helyeztük) rögtön fagyasztásra állítottuk és a megmaradt löttyöket meg kajákat bevágtuk.
Második ott töltött napunkat Szentesen töltöttük, ahol először strandra mentünk. Hol esett az eső, hol csak felhős volt az ég, dehát ez volt. Miután mindenki átöltözött és indulásra készen állt, engedélyt kaptunk körülnézni a városaban. Mi tögtön megcéloztuk a DM-t és a Rossmant ( az a vicces, hogy egymással szemben van a két üzlet) aztán beszabadultunk egy nagyon jó kis kínai üzletbe. Olyan jó kis pólók voltak ott! O.O
Végül felfedeztünk egy széria állatvédős pólót és valamelyikben mindegyikünk felfedezte magát. xD
Nekem pl. lila és egy cukicuki kis fóka van rajta é a felirat: save seals. Zsófié zöld és őzikés, Annáé fekete és pingvines, Szandráé rózsaszín és koalás.
Sajnos gyorsan letelt az idő és vissza kellett indulnunk, pedig még annyi menő cucc volt még ott! T.T
Ismét hazafuvarozott minket egy busz aztán mentünk vacsizni. A kaját egy közeli vendéglőben kaptuk, oda sétáltunk le minden étkezésnél. Mondjuk egész jó volt, kivéve amikor valamilyen hús volt... brrr.

Folyt.köv.

2009. május 25., hétfő

Újra itt

Sziasztok lelkes blogolvasók!
Tudom, tudom már réges-rég írtam utoljára.

Most épp info óra van és honlapot kéne csinálni, de mivel én már kész vagyok vele, van egy kis szabadidőm. :D
Nos, miről is mesélhetnék...
Mostanság nem sok minden történik körülöttem. Unalmas órákon ( főleg matekon) írogatom Az amazonok legendáját, és a már majdnem befejezett Valentin napi szerlmet, amit remélhetőleg hamarosan ti is elolvashattok.
Nya hát egyéb dolgok...
Szombaton nyelvvizagán voltam... hááát nagyon remélem h jól sikerült, bár van egy olyan érzésem, hogy a listeninget el*tam. Mindegy, reménykedjünk...
Másik dolog, hogy a napogban nagyon a felszínre tört a mániákus sellő rajongásom. :P
Ez főleg ennek a videónak köszönhető amire véletlenül találtam. Íme:





Ugye gyönyörű? O.O Hannah Fraser a "Heart's Atlasntis" c. rövidfilmben egy sellőt alakít, aki egy kisfiú képzeletében születik meg, a mamája halála után, hogy pótolja őt.
Figyeljétek meg az uszonyát, pont olyan mint a H2O-ban csak sokkkkkal szebb a színe. o.o (L)