Péntek 13 visszaüt...

Halika blogolvasók!
Gondolom észrevettétek, hogy tegnapi bejegyzésem pontosan péntek 13-án kelt. Tegnap este nagyrészt a szülinapom körül járt az agyam, így azt osztottam meg veletek, de ma azt írom meg, mi is történt ezen a (bal)szerencsés napon (kinek hogy).
Mint rendesen, ezen a pénteken is a BMKban voltunk. (Ez a battai művháznak a rövidítése. Azért vagyunk ott péntekenként, mert az iskola jelenleg terem hiányban szenved és így oldják meg...)
Azt már talán mondanom sem kell, hogy minimális helyen zsúfolódunk, mint a szardíniák a dobozban, ráadásul mi (Szandra, Anna, én, Zsófi, Orsi) 5en ülünk egy 4 személyes padban... nem gáz. Mondjuk az is igaz, hogy ilyenkor Anna és Zsófi között ülök, ami tök jó. :)
Azért is szörnyű a péntek mert ez az egyetlen nap, amikor dupla magyarunk van, szeretett ofőnkkel, Hobóval (:P). (Ha mázlink van, és önismeret helyett ofő óránk van, akkor tripla. Király, mi?)
Tegnap önismeret volt (ami viszont szerencsés), és egy tesztet töltöttünk arról, hogy kinek milyen pályát kéne választania az érdeklődési köre szerint.
Összesen 8 kategória volt, és mindegyikre lehetett max 7 pontot kapni. /mechanikus munka; tudomábnyos, elméleti; gazdasági, igazgatási, alkalmazotti; kereskedelmi pálya; képzőművészet; politikus, irodalmi, történelmi; zenei érdeklődés; pedagógiai munka/
Találjátok ki, nekem melyik lett a legtöbb? Hát persze, hogy a képzőművészetes! :D Max 7 ponttal győzött. Anna mondta is, hogy nem is én lettem volna, ha nem ez jön ki.
A második legtöbb (6 ponttal) az irodalmi, történelmi lett. Ezen nem is csodálkoztam. (Úgy tűnik én valamilyen szinten Annával vagyok rokonlélek, mert neki ez a kategória lett 7 pontos.)
Tehát ez alapján nekem művészeti pályára kéne mennem, és szeretnék is. Ha nem jön be, gondolkoztam valami történelemmel kapcsolatos szakon... mindegy, ez még a jövő zenéje!
Amiért viszont visszaütött a péntek 13, mert kikaptuk a matek dogákat!!! Akkora karó lett, hogy azonnal szét is téptem... Pedig ezt az anyagot annyira vágtam mint Hobó naplót az asztalhoz! Komolyan mondom! Ilyen már jó néhány éve nem volt!!! És tessék... Azt bezzeg meg tom írni kettesre amiről dúsztom sincs... érezzétek át.
A lényeg, hogy ennek ellenére még mindig kettesre állok. (1,6 átlaggal... hát ez tényleg istenkirálycsászár...)
Pedig Bea néni (az olasz tanárunk) még szerencsét is kívánt, a dátumra való tekintettel. (Tudtátok, hogy az olaszok úgy kívánnak szerencsét, hogy dögöljön meg a farkas?!)
Remélem nektek szerencsésebben telt a pénteki napotok! :) Most búcsúzom.
(Nem is emlékszem mikor volt legutoljára olyan, hogy két bejegyzést írtam egymás után... hm.)